bocsi, hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulni, de gondolom, ezt ti is tudjátok
ha valaki maradt még itt, és olvassa a blogot annak nagyon fogok örülni
egy- két szót kommentbe is szívesen veszek, és most jó olvasást
- Anyukámra, magamra, és…
- … a húgomra gondoltam. Tudod ő még csak 10 éves, és nehezen tudja feldolgozni, ami apával történt. – amikor az apjáról beszél mindig tiszteletet, és reménykedést vélek felfedezni a hangjában. – Na, de most beszéljünk valami vidámabb témáról. Neked van testvéred? – nagyon terelni akarta a témát, de nem is akartam faggatni annyira.
- Nem sajnos nincsen, pedig néha jó lenne beszélgetni valakivel a szüleiden kívül a családban. Hogy hívják a testvéredet? – kíváncsi voltam rá
- Lisának, tudod nagyon aranyos, de néha nagyon idegesítő tud lenni, most kamaszodik- mosolygott, miközben a húgáról beszélt.
- Szép neve van, és mit szeretsz csinálni a szabadidődben? – muszáj mindent megtudnom róla, még magamnak sem merem bevallani, de tetszik nekem.
- Igazából hobbi szinten zongorázok, és táncolok-, sütötte le a szemeit, mintha szégyellné, amit mondott.
- Egyszer játszhatnál nekem valamit, tudod, imádom hallgatni a zongoraszót, persze csak akkor, ha neked is van kedved hozzá. Azt nem ígérem meg, hogy táncolok veled, mert annak katasztrófa lenne a vége… - ú ez most talán úgy hangzott, mintha meghívattam volna magam táncolni, és rögtön le is mondtam volna gondoltam magamban. Egy kicsit ciki.
- Mit jelent az, hogy katasztrófa lenne? – jaj, csak ne a bénaságomról beszéljünk.
- Ha olyan feladat van, amihez egy kis ügyesség kell, én tuti hasra esek, vagy valami ilyesmi. – elmosolyodott szavaim hallatán- nem ér kinevetni, ez nagyon is komoly dolog- de a végén már nekem is mosolyognom kellett.
- Ígérem, hogy egyszer megtanítalak táncolni- vállalkozott a lehetetlenre.
- Azt hiszem, én a reménytelen eset kategóriába tartozom ilyen téren-, és ebben biztos vagyok.
- Én nem lennék ebben ilyen biztos, csak egy jó tanár kell,- mondta
- És te elvállalnád? – belepirultam a kérdésbe, de ő szerencsére témát váltott.
- Neked van valami hobbid?- érdeklődött.
- Igazából, szeretek verseket írni, de ez nem mindig jön össze. Néha elkap az ihlet és, akkor remek verset írok, máskor meg egy sor se sikerül.
- Egyszer meg kell mutatnod egy versedet. – mondta érdeklődve.
- Rendben, de most már ideje lenne mennem, anyuék már biztos várnak. – a vele eltöltött idő nagyon hamar eltelt. – és holnap amúgy is iskola van.
Lassan kezdtünk el visszafelé sétálni, de az úton ismét nem beszélgettünk. Mikor a házunk elé értünk elköszönt és bement a házunkba, majd én is hasonlóképpen tettem. Anyáék a nappaliban tévéztek.
- Kicsim a frigóban van a vacsorád, nem tudtuk mikor jössz, ezért mi ettünk- fordult felém anya.
- Nem is tudom, lehet, hogy csak egy kis gyümölcssalátát eszek, valahogy nincsen étvágyam-, bár ha belegondolok ma alig, ettem valamit. Még leckeírás közben is Edward járt a fejemben, és a szép zöld szemei. Nagyon helyes fiú, és meglepően értelmes a korban hozzá hasonló fiúhoz. Mikor lefeküdtem, még mindig rajta gondolkodtam. Igazából nem tudom milyen is a szerelem első látásra, de amikor először megláttam Edwardot azt, hiszem valami hasonlót, éreztem. Hiszen azt mondják a szerelem olyan mint egy fa, mindig újra virágba borul. Azzal a tudattal aludtam el, hogy holnap újra találkozhatok Vele.
Edward szemszöge:
- Anya hazajöttem- kiabáltam fel az emeletre, mert lent, senkit sem találtam.
- Hol voltál ilyen sokáig? Már azt hittem haza se akarsz ma jönni- próbált megdorgálni, de közbe mosolygott. - Mi legyen vacsorára?
- Én nem vagyok éhes, lezuhanyozok és lefekszem, kimerített ez a mai nap- és gondolkodnom kell Bellán folytattam magamban.
- Rendben- mondta anya és elment a konyhába. Felmentem a szobámba, és meglepetésemre Lisát találtam az ágyamon fekve.
- Te mit csinálsz itt?- nem szokott csak úgy bejönni a szobámba.
- Ki volt az a lány, akivel elmentél?- mosolygott és húzogatta a szemöldökét.
- Te figyelsz engem? Egyébként Bellának hívják egy osztályba járunk, és a szomszédban lakik.
- Tetszik neked. – nem kérdés, hanem kijelentés volt.
- Ezt meg honnan veszed, hiszen ma láttam először- és különben is, nem emlékszem, hogy megkértelek volna, hogy szólj bele az életembe. - Nem is értem mi ütött belé, nem szokott ilyen lenni.
- Jól van na nem kell így kiakadni. Na én megyek enni. – az jó lesz, végre egy kis magány. Gyorsan letusoltam a szobámból nyíló fürdőben, majd kiléptem az erkélyemre, reménykedve, hogy Bella is ott van, mármint a saját erkélyén, nem az enyémen. Igen Edward, ez nagyon vicces volt. A hideg levegő megcsapta az arcomat és megborzongtam. Sajnos Bellát nem találtam kint, a villanya sem égett, biztos lefeküdt már.
Visszamentem, becsuktam az ajtót, és lefeküdtem. De nem jött álom a szememre, csak Bellán gondolkoztam. Nagyon csinos, és szép lány. Azok a csokoládébarna szemek egyszerűen elkápráztatnak. Remélem, holnap mihamarabb találkozom vele. Amíg ezeken gondolkodtam, szépen lassan elnyomott az álom.
1. Komi!!XD
VálaszTörlésÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! Ez nagyon jó lett!! IMÁDOM!
Én ezt a sétát randinak vettem ki ti nem?? na mind1! A következőben nem mehetnének moziba vagy vacsizni vagy Edward zongorázhatná a bella's lullaby-t vagy megtaníthatná táncolni? Szerintem nagyon romantikus lenne és elcsatanhatna az ELSŐ CSÓK!!!!!!!!!