Mivel megszavaztátok itt az ízelítő a 3. fejezetből
pár komit szeretnék hozzá, mondjuk ötöt és akkor hétfőn lesz friss
találgatni lehet, hogy hol beszélgetnek
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni- nézett rám bocsánatkérően.
- Bocsánatkérés elfogadva- mosolyogtam rá.
- Kérdezhetek valamit? – úgy mondta ezt, mintha félne valamitől
- Persze- tömör válasz, de csak ennyire futotta
- Lenne kedved sétálni a közeli parkban? Jobban megismerhetnénk egymást….
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 25., szerda
2. fejezet
2.fejezet
Érzem, valami új kezdődik el
itt az új feji
hát függővég lett, lehet találgatni
pár komit kérek
a következő fejezet hamarosan jön
„ – Megérkeztünk- hallottam meg anya hangját.
Amikor kiszálltam egy gyönyörű házat pillantottam meg.”
- Ó te jó ég…- csak ennyit tudtam kinyögni az elém táruló látványtól. A régi és az új házunk annyiban hasonlított egymásra, mint New York és Folks. Tehát semennyire.
- Boldog születésnapot Bella!- hallottam meg szüleim hangját, miközben két kulcsot nyomtak a kezembe.
- Minek nekem két kulcs?- ennyire nem nézhetnek hülyének, hogy elhagyom ilyen hamar a kulcsokat.
- Az egyik a ház kulcsa…- kezdte anya
- … a másik pedig a garázsban lévő új autódé- folytatta apa.
Az állam a földön koppant meglepetésemben.
- Egy új autó és csak az enyém?- köpni- nyelni nem tudtam. - Hű, ezt igazán nem kellett volna, de azért köszi. – Sosem voltam a szavak embere, ezért szüleimnek szavak helyett öleléssel köszöntem meg ezt a sok jót, amit tőlük kaptam. Renée és Charlie igazán kitettek magukért.
- Na de most már ideje lenne bemenni és megnézni a házat- hallottam anya hangját a ház felé vezető ösvényről.
Szaladni kezdtem, hogy én érjek oda elsőnek az ajtóhoz. Nem is értettem mi ütött belém, nem nagyon lelkesedem az új dolgokért, de érzem itt Londonban, valami új fejezet kezdődik az életemben.
A ház közelebbről nézve még nagyobbnak tűnt. Két emelete volt, és nagyon modern stílusban épült. Ahogy beléptem egy gyönyörű nappali tárult a szemem elé. Innen balra nyílt a konyha és az étkező. Majd egy folyosó vezetett egy fürdőhöz és két tágas szobához.
- Ezek lesznek a vendégszobák,- mondta Charlie. Nem is vettem észre, hogy itt állnak mögöttem. - Gyere, nézd meg a két emeletet is.
Az első emeletre egy hatalmas lépcső vezetett fel, és felérve egy folyosón találtam magam. Itt a folyosón az első ajtó egy irodába, a második egy fürdőbe WC- vel, a harmadik egy szobába vezetett. A szobából nyílt egy hatalmas gardrób. A kinézetéből ítélve ez lesz a szüleim lakrésze ezért a lépcsőhöz visszatérve, folytattam utamat fel a 2. emeletre. Amint felértem egy nappali tárult a szemem elé. A nappaliból balra egy fürdő nyílt WC- vel. A jobb oldali szobába belépve az ájulás kergetett. Egy hatalmas szobába értem, aminek a teteje üveg volt. Ez az én szobám, gondoltam, nézhetem a csillagokat, a holdat, de még a napot is. Az én szobámból is nyílt egy gardrób, és egy erkély. A kilátás mesés volt. Tisztán láttam a Temzét, amint lassú folyamként hömpölyög végig Anglia fővárosán. A szomszéd házra is kitűnő kilátás nyílt. Az is hatalmas modern építésű erkélyes ház volt.
- Ez meseszép- mondta anya. – Mit szólsz hozzá Bella?
- Ez… ez egyszerűen imádom- csak ennyit, tudtam kinyögni, mert még mindig sokk alatt álltam. - Egy egész lakrész és csak az enyém?
A ház nagyrészt be volt rendezve, mivel csak néhány személyes dolgot hoztunk el Folksból.
- Ha nem haragszotok én lefeküdnék. Kimerített az út.
- Persze kicsim megértjük- mondta Renée
- Jó éjt- hallottam Charlie hangját már a nappaliból
Lefeküdtem az ágyra, és bámulni kezdtem a csillagokat. Csillagok… olyan különlegesek. És ha már a különlegesnél tartunk eszembe jutott a fiú a reptérről. Mert ő különleges. Számomra igen. Az a mosoly és azok a zöld szemek. Bella ne is álmodj róla, semmi esély nincs rá, hogy még egyszer látod. Lehet, hogy csak átutazóban van itt, vagy ha itt is lakna mennyi az esélye annak, hogy egy ekkora városban összefutunk? Egyenlő a nullával, döntöttem el magamban. Miközben töprengtem elnyomott az álom…
Álmomban, egy hatalmas házban ültem a repteres fiú ölében és hat gyönyörű ember vett körül minket mosolyogva. Milyen szép álom volt. Reggel kipihenten, de korgó gyomorral ébredtem fel. A ruháim még bőröndben voltak, kivettem egy farmer póló összeállítást, mert nem szeretem a divatot, és lesétáltam a konyhába. Már a lépcsőn megcsapott a bacon és a sülő tojás illata. Mmm.. a nyál is összefut a számban.
- Jó reggelt anya!
- Szia Bella! A reggeli tálalva- és elém tette a tojást a baconnel.
- Köszi, apa hol van? – kérdeztem, mert nem láttam sehol
- Be kellett mennie az irodába- mondta anya
- Ó, értem- nem valami értelmes válasz Bella.
- Pakolj ki a bőröndökből, mert holnap iskolába mész- halottam meg anya hangját a nappaliból.
- Oké és köszi a reggelit.
- Semmiség.
A délelőttöm pakolással telt és rájöttem, hogy még nem is láttam az autómat. Egy fekete Audi TT cupé volt. Azonnal beleszerettem, mert csajos volt és elegáns. Ebéd után összeszedtem az iskolai cuccokat, majd sétáltam egyet a környéken. Szép parkra akadtam pár utcával arrébb és ott üldögéltem egy darabig. Hazaérve letusolta vacsoráztam, majd lefeküdtem, mert tudtam, hogy a holnapi nap nem éppen a legkönnyebb lesz.
Reggel 7- kor az órám keltett. Szépen lassan reggeliztem, majd választottam egy normális ruhát az iskolába, bevonultam a fürdőbe, ahol a hajamat egy egyszerű copfba kötöttem fel és elindultam. Nem ismertem a környéket ezért időbe elindultam hátha eltévednék. Az mondták az iskola 15 percre van kocsival, nekem most fél óra kellett. Az iskola 3 emeletes volt és hatalmas parkolója volt. Bementem az irodába és elkértem az órarendemet. Biológia volt az első órám a földszinten. Már mindenki a terembe volt, a tanár Mr. Green is. Be kellett mutatkoznom és leültem egy üres padba. Az óra már 10 perce ment, amikor egy kopogtatást hallottam. Gondoltam egy másik tanár, ezért firkálgattam tovább a füzetembe.
- Elnézést a késésért- hallottam meg az olyan ismerős hangot. – Eltévedtem. Felkaptam a fejem és egy bronzbarna hajú zöld szemű fiú mutatkozott éppen be az osztálynak.
- Edward Masen vagyok és Seattleből jöttem ide Londonba - mondta, de láthatóan zavarban volt.
- Köszönjük Edward és foglalj helyet Ms. Swan mellett. – mondta Mr. Green. Erre én felkaptam a fejem és egy zöld szempár nézett velem farkasszemet.
Az óra unalmasan telt, de többször, muszáj volt Edwardra néznem. Nagyon jó pasi meg kell, hogy mondjam. Szinte minden órám közös volt Edwarddal, csak a tesi nem. De ezt egyáltalán nem bántam. Már csak ebédelek és mehetek haza. Az ebédlőbe menet Edward keveredett mellém.
- Hello! A múltkor nem volt alkalmam bemutatkozni Edward Masen vagyok! – nyújtotta oda a kezét
- Isabella Swan, de csak Bella!- fogadtam el a kezét
- Lenne kedved velem ebédelni Isabella Swan, de csak Bella? Tudod senkit, sem ismerek itt.
- Én sem ismerek senkit, tehát igen ehetünk együtt!
Beálltunk a hosszú sorba és vártuk, hogy a menza finom kajáját megkapjuk.
- Honnan költöztél ide? – kérdezte Edward mikor leültünk egy kettes asztalhoz
- Folksból- adtam egyszerű választ. Nem nagyon esett több szó köztünk, de nem volt kínos a csend.
Miután ettünk a kocsijainkhoz sétáltunk egy holnap találkozunkkal elköszöntünk egymástól. Én beszálltam az Audimba Edward a Volvójába és elindultam hazafelé. Befordultam az utcánkba és észrevettem, hogy Edward Masen az iskola parkolója óta követ. A ház előtt kiszálltam az autóból és ő is lassított.
- Megkérdezhetem, hogy miért követsz?
- Tudod én…
Érzem, valami új kezdődik el
itt az új feji
hát függővég lett, lehet találgatni
pár komit kérek
a következő fejezet hamarosan jön
„ – Megérkeztünk- hallottam meg anya hangját.
Amikor kiszálltam egy gyönyörű házat pillantottam meg.”
- Ó te jó ég…- csak ennyit tudtam kinyögni az elém táruló látványtól. A régi és az új házunk annyiban hasonlított egymásra, mint New York és Folks. Tehát semennyire.
- Boldog születésnapot Bella!- hallottam meg szüleim hangját, miközben két kulcsot nyomtak a kezembe.
- Minek nekem két kulcs?- ennyire nem nézhetnek hülyének, hogy elhagyom ilyen hamar a kulcsokat.
- Az egyik a ház kulcsa…- kezdte anya
- … a másik pedig a garázsban lévő új autódé- folytatta apa.
Az állam a földön koppant meglepetésemben.
- Egy új autó és csak az enyém?- köpni- nyelni nem tudtam. - Hű, ezt igazán nem kellett volna, de azért köszi. – Sosem voltam a szavak embere, ezért szüleimnek szavak helyett öleléssel köszöntem meg ezt a sok jót, amit tőlük kaptam. Renée és Charlie igazán kitettek magukért.
- Na de most már ideje lenne bemenni és megnézni a házat- hallottam anya hangját a ház felé vezető ösvényről.
Szaladni kezdtem, hogy én érjek oda elsőnek az ajtóhoz. Nem is értettem mi ütött belém, nem nagyon lelkesedem az új dolgokért, de érzem itt Londonban, valami új fejezet kezdődik az életemben.
A ház közelebbről nézve még nagyobbnak tűnt. Két emelete volt, és nagyon modern stílusban épült. Ahogy beléptem egy gyönyörű nappali tárult a szemem elé. Innen balra nyílt a konyha és az étkező. Majd egy folyosó vezetett egy fürdőhöz és két tágas szobához.
- Ezek lesznek a vendégszobák,- mondta Charlie. Nem is vettem észre, hogy itt állnak mögöttem. - Gyere, nézd meg a két emeletet is.
Az első emeletre egy hatalmas lépcső vezetett fel, és felérve egy folyosón találtam magam. Itt a folyosón az első ajtó egy irodába, a második egy fürdőbe WC- vel, a harmadik egy szobába vezetett. A szobából nyílt egy hatalmas gardrób. A kinézetéből ítélve ez lesz a szüleim lakrésze ezért a lépcsőhöz visszatérve, folytattam utamat fel a 2. emeletre. Amint felértem egy nappali tárult a szemem elé. A nappaliból balra egy fürdő nyílt WC- vel. A jobb oldali szobába belépve az ájulás kergetett. Egy hatalmas szobába értem, aminek a teteje üveg volt. Ez az én szobám, gondoltam, nézhetem a csillagokat, a holdat, de még a napot is. Az én szobámból is nyílt egy gardrób, és egy erkély. A kilátás mesés volt. Tisztán láttam a Temzét, amint lassú folyamként hömpölyög végig Anglia fővárosán. A szomszéd házra is kitűnő kilátás nyílt. Az is hatalmas modern építésű erkélyes ház volt.
- Ez meseszép- mondta anya. – Mit szólsz hozzá Bella?
- Ez… ez egyszerűen imádom- csak ennyit, tudtam kinyögni, mert még mindig sokk alatt álltam. - Egy egész lakrész és csak az enyém?
A ház nagyrészt be volt rendezve, mivel csak néhány személyes dolgot hoztunk el Folksból.
- Ha nem haragszotok én lefeküdnék. Kimerített az út.
- Persze kicsim megértjük- mondta Renée
- Jó éjt- hallottam Charlie hangját már a nappaliból
Lefeküdtem az ágyra, és bámulni kezdtem a csillagokat. Csillagok… olyan különlegesek. És ha már a különlegesnél tartunk eszembe jutott a fiú a reptérről. Mert ő különleges. Számomra igen. Az a mosoly és azok a zöld szemek. Bella ne is álmodj róla, semmi esély nincs rá, hogy még egyszer látod. Lehet, hogy csak átutazóban van itt, vagy ha itt is lakna mennyi az esélye annak, hogy egy ekkora városban összefutunk? Egyenlő a nullával, döntöttem el magamban. Miközben töprengtem elnyomott az álom…
Álmomban, egy hatalmas házban ültem a repteres fiú ölében és hat gyönyörű ember vett körül minket mosolyogva. Milyen szép álom volt. Reggel kipihenten, de korgó gyomorral ébredtem fel. A ruháim még bőröndben voltak, kivettem egy farmer póló összeállítást, mert nem szeretem a divatot, és lesétáltam a konyhába. Már a lépcsőn megcsapott a bacon és a sülő tojás illata. Mmm.. a nyál is összefut a számban.
- Jó reggelt anya!
- Szia Bella! A reggeli tálalva- és elém tette a tojást a baconnel.
- Köszi, apa hol van? – kérdeztem, mert nem láttam sehol
- Be kellett mennie az irodába- mondta anya
- Ó, értem- nem valami értelmes válasz Bella.
- Pakolj ki a bőröndökből, mert holnap iskolába mész- halottam meg anya hangját a nappaliból.
- Oké és köszi a reggelit.
- Semmiség.
A délelőttöm pakolással telt és rájöttem, hogy még nem is láttam az autómat. Egy fekete Audi TT cupé volt. Azonnal beleszerettem, mert csajos volt és elegáns. Ebéd után összeszedtem az iskolai cuccokat, majd sétáltam egyet a környéken. Szép parkra akadtam pár utcával arrébb és ott üldögéltem egy darabig. Hazaérve letusolta vacsoráztam, majd lefeküdtem, mert tudtam, hogy a holnapi nap nem éppen a legkönnyebb lesz.
Reggel 7- kor az órám keltett. Szépen lassan reggeliztem, majd választottam egy normális ruhát az iskolába, bevonultam a fürdőbe, ahol a hajamat egy egyszerű copfba kötöttem fel és elindultam. Nem ismertem a környéket ezért időbe elindultam hátha eltévednék. Az mondták az iskola 15 percre van kocsival, nekem most fél óra kellett. Az iskola 3 emeletes volt és hatalmas parkolója volt. Bementem az irodába és elkértem az órarendemet. Biológia volt az első órám a földszinten. Már mindenki a terembe volt, a tanár Mr. Green is. Be kellett mutatkoznom és leültem egy üres padba. Az óra már 10 perce ment, amikor egy kopogtatást hallottam. Gondoltam egy másik tanár, ezért firkálgattam tovább a füzetembe.
- Elnézést a késésért- hallottam meg az olyan ismerős hangot. – Eltévedtem. Felkaptam a fejem és egy bronzbarna hajú zöld szemű fiú mutatkozott éppen be az osztálynak.
- Edward Masen vagyok és Seattleből jöttem ide Londonba - mondta, de láthatóan zavarban volt.
- Köszönjük Edward és foglalj helyet Ms. Swan mellett. – mondta Mr. Green. Erre én felkaptam a fejem és egy zöld szempár nézett velem farkasszemet.
Az óra unalmasan telt, de többször, muszáj volt Edwardra néznem. Nagyon jó pasi meg kell, hogy mondjam. Szinte minden órám közös volt Edwarddal, csak a tesi nem. De ezt egyáltalán nem bántam. Már csak ebédelek és mehetek haza. Az ebédlőbe menet Edward keveredett mellém.
- Hello! A múltkor nem volt alkalmam bemutatkozni Edward Masen vagyok! – nyújtotta oda a kezét
- Isabella Swan, de csak Bella!- fogadtam el a kezét
- Lenne kedved velem ebédelni Isabella Swan, de csak Bella? Tudod senkit, sem ismerek itt.
- Én sem ismerek senkit, tehát igen ehetünk együtt!
Beálltunk a hosszú sorba és vártuk, hogy a menza finom kajáját megkapjuk.
- Honnan költöztél ide? – kérdezte Edward mikor leültünk egy kettes asztalhoz
- Folksból- adtam egyszerű választ. Nem nagyon esett több szó köztünk, de nem volt kínos a csend.
Miután ettünk a kocsijainkhoz sétáltunk egy holnap találkozunkkal elköszöntünk egymástól. Én beszálltam az Audimba Edward a Volvójába és elindultam hazafelé. Befordultam az utcánkba és észrevettem, hogy Edward Masen az iskola parkolója óta követ. A ház előtt kiszálltam az autóból és ő is lassított.
- Megkérdezhetem, hogy miért követsz?
- Tudod én…
2010. augusztus 23., hétfő
1. fejezet
Költözés
itt az első fejezet
tudom nem lett valami hosszú, és még nem is annyira eseménydús, de ez még csak az első fejezet
pár komit szeretnék azért
a következő fejezet hamarosan jön
jó olvasást
puszi adri
Bella szemszöge
Éreztem, hogy a mai nap nem az én napom lesz. Reggel elkéstem az iskolából, mert a vacak telefonom lemerült, és nem ébresztett. Remek, gondoltam magamban Igen Bella ez vagy te. De mindegy, ez még csak a kezdet volt. Az óráim igaz unalmasan, de tűrhető sebességgel teltek. Elérkezett az ebédszünet, örültem, mert már csak egy órám volt. Torna ez felér három matekkal is. Sosem tartoztam az élsportolók közé. Igazából a béna kategóriába soroltam magam, ha valamibe meg lehetett botlani, én biztos, hogy megbotlottam benne.
- Milyen bulit tervezel a 18. szülinapodra?- kérdezte Jessica.
Na igen Jessica a pletykás barátnőm, néha úgy érzem, csak kihasználja az embereket, de ki tudja, nem vagyok valami jó emberismerő. Aztán itt van még Angela, ő nagyon kedves és megértő. Talán ő áll hozzám a legközelebb. És itt vannak a fiúk, Eric és Mike. Róluk inkább nem is mondanék semmit, bár ha annyit mondanék, hogy nyomulós, talán értitek a célzást.
- Igazából semmilyen bulit nem terveztem- válaszoltam. –Tudjátok, hogy nem lelkesedem a táncolásért. De, ha tudtuk volna, hogy más indok is van, hogy miért nem lehet bulim… de erről majd később…
- Ne csináld már, Bella 18 leszel ezt meg kell ünnepelni, tudod kaja, pia, nők- hát igen ez Mike.
- Oké lehet, hogy még átgondolom,- mondtam, hogy ne nyaggassanak- de most mennem kell tesire - fintorodtam el, amin jót nevettek.
- Sziasztok!- mondtam
- Szia Bella- válaszolták egyszerre.
.
.
.
A torna katasztrófa volt. Sikerült ötször hasra esnem, de már megszoktam, ez olyan semmiség. Éppen az autóm felé sétálok, ami nem egy mai darab. Amilyen szerencsém van még a végén, lerobbanok valahol. A motor bőgve életre kelt, majd szépen lassan elindultam. Ha az autó felgyorsul 80-ra annak is már örülhetek. Egy jó negyed óra kellett, mire hazaértem. A konyhába belépve a szüleim fogadtak, s ez nem jelenthet semmi jót. Miért nem dolgoznak? Kérdeztem magamtól, mindegy úgy is elmondják.
- Sziasztok- köszöntem nekik.
- Bella mondanom kell valamit!- kezdett bele apám- tudod a cégnek Londonban is van egy irodája és engem…
- Nem… az nem lehet, hogy- remélem nem az amire gondolok
- … áthelyeztek oda- fejezte be Charlie a mondatát. - Sajnálom kincsem, de március 1-én, költözünk.
- De hát az az én..
- Tudom kicsim a születésnapod- anyu most szólalt, meg először- sajnáljuk nagyon, de nem tudunk mit tenni.
- Ez igazságtalanság- mondtam, és felrohantam a szobámba. Sosem voltam az a hisztis fajta lány, de ez nekem is sok volt. Azt még elviselném, hogy költözünk, de azt, hogy a 18. születésnapomon, és hogy az utolsó fél évemet kezdhetem egy új iskolában ez azért egy kicsit meredek. Mi lesz a barátaimmal és az eddigi életemmel? Halk kopogást hallottam és anya dugta be a fejét az ajtón
- Jól vagy?- kérdezte és láttam, hogy aggódik értem - tudod én, sem szívesen hagyom itt Folksot, de ott is biztosan lesznek barátaid. London elég nagyváros ahhoz, hogy mindenki megtalálja a helyét és a barátait. Talán még egy jóképű fiút is találsz- húzódott mosolyra az ajka.
- Tehát egy hét és költözünk igaz?- kérdeztem és bólintott.
1 héttel később
- Bella indulhatunk?- kiabált fel apa a lépcső aljáról.
- 1 perc és megyek – csak még körülnézek, folytattam magamban. Nehéz szívvel hagyom itt ezt a helyet, ahol gyerekkoromat töltöttem. A pakolás nehezen ment, mert minden tárgyról egy-egy kedves emlék jutott eszembe. A barátaimtól elköszöntem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehezen fog menni. Persze megbeszéltük, hogy e-mailezünk, de ez már akkor sem lesz ugyanaz, mint régen. A kocsimat eladtam, mert anyáék szerint nem bírna ki egy ekkora utat. Pedig, ha tudnák mennyi közös kilométert tettünk meg együtt. Itt az idő gondoltam és szépen lassan elindultam lefelé. Egy taxi várt a ház előtt, amivel a reptérre megyünk, mert anyáék kocsiját költöztetők viszik Londonba. Egy óra alatt Seattle- be értünk, de a gépünk indulásához még két óra kellett. Unatkoztam, ezért egy Yiruma számot kezdtem el hallgatni, valahogy a zongora mindig is megnyugtatott.
- Kérem a Londonba utazó utasokat, kezdjék meg a beszállást az A1-es gépre- hallottam meg egy női hangot.
- Ez a mi gépünk- hallottam meg anya izgatott hangját. Nagyon izgatott az új ház miatt, amiről én semmit nem tudtam, mert meglepetésnek szánták. Szeretem a meglepetéseket.
A repülőút hamar eltelt és lassan már látni is lehetett London pompás fényeit. Meg kell, hogy mondjam tetszett, amit láttam. Miután leszálltunk a bőröndjeinkért mentünk, de az enyém egy kicsit késett. Anyáék elmentek a mosdóba, amíg én vártam. Elbambultam egy kicsit, mert nekimentem egy embernek.
- Oh… elnézést én nem akartam- kezdtem mentegetőzni. Nem fogjátok elhinni egy zöld szemű, irtóan jóképű bronzbarna, kócos hajú fiú állt mellettem. És a mosolya… tiltani kellene.
- Semmi baj- mondta- én sem figyeltem, az én hibán volt. - és milyen illedelmes.
- Viszlát- köszönt nekem, mert amíg bámészkodtam addig a bőröndje megérkezett.
- Viszlát- köszöntem én is még a felhők közül.
- Bella már rég itt a csomagod és mennünk kellene - mondta apa.
- Persze megyek - remélem, nem vették észre ezt a kis incidenst az előbb.
A házig vezető út lassan telt, mivel a belvárosban tengernyi autó volt. A ház külvárosi részen van, csak ennyit tudtam róla.
- Megérkeztünk- hallottam anya hangját. Amikor kiszálltam egy gyönyörű házat pillantottam meg.
itt az első fejezet
tudom nem lett valami hosszú, és még nem is annyira eseménydús, de ez még csak az első fejezet
pár komit szeretnék azért
a következő fejezet hamarosan jön
jó olvasást
puszi adri
Bella szemszöge
Éreztem, hogy a mai nap nem az én napom lesz. Reggel elkéstem az iskolából, mert a vacak telefonom lemerült, és nem ébresztett. Remek, gondoltam magamban Igen Bella ez vagy te. De mindegy, ez még csak a kezdet volt. Az óráim igaz unalmasan, de tűrhető sebességgel teltek. Elérkezett az ebédszünet, örültem, mert már csak egy órám volt. Torna ez felér három matekkal is. Sosem tartoztam az élsportolók közé. Igazából a béna kategóriába soroltam magam, ha valamibe meg lehetett botlani, én biztos, hogy megbotlottam benne.
- Milyen bulit tervezel a 18. szülinapodra?- kérdezte Jessica.
Na igen Jessica a pletykás barátnőm, néha úgy érzem, csak kihasználja az embereket, de ki tudja, nem vagyok valami jó emberismerő. Aztán itt van még Angela, ő nagyon kedves és megértő. Talán ő áll hozzám a legközelebb. És itt vannak a fiúk, Eric és Mike. Róluk inkább nem is mondanék semmit, bár ha annyit mondanék, hogy nyomulós, talán értitek a célzást.
- Igazából semmilyen bulit nem terveztem- válaszoltam. –Tudjátok, hogy nem lelkesedem a táncolásért. De, ha tudtuk volna, hogy más indok is van, hogy miért nem lehet bulim… de erről majd később…
- Ne csináld már, Bella 18 leszel ezt meg kell ünnepelni, tudod kaja, pia, nők- hát igen ez Mike.
- Oké lehet, hogy még átgondolom,- mondtam, hogy ne nyaggassanak- de most mennem kell tesire - fintorodtam el, amin jót nevettek.
- Sziasztok!- mondtam
- Szia Bella- válaszolták egyszerre.
.
.
.
A torna katasztrófa volt. Sikerült ötször hasra esnem, de már megszoktam, ez olyan semmiség. Éppen az autóm felé sétálok, ami nem egy mai darab. Amilyen szerencsém van még a végén, lerobbanok valahol. A motor bőgve életre kelt, majd szépen lassan elindultam. Ha az autó felgyorsul 80-ra annak is már örülhetek. Egy jó negyed óra kellett, mire hazaértem. A konyhába belépve a szüleim fogadtak, s ez nem jelenthet semmi jót. Miért nem dolgoznak? Kérdeztem magamtól, mindegy úgy is elmondják.
- Sziasztok- köszöntem nekik.
- Bella mondanom kell valamit!- kezdett bele apám- tudod a cégnek Londonban is van egy irodája és engem…
- Nem… az nem lehet, hogy- remélem nem az amire gondolok
- … áthelyeztek oda- fejezte be Charlie a mondatát. - Sajnálom kincsem, de március 1-én, költözünk.
- De hát az az én..
- Tudom kicsim a születésnapod- anyu most szólalt, meg először- sajnáljuk nagyon, de nem tudunk mit tenni.
- Ez igazságtalanság- mondtam, és felrohantam a szobámba. Sosem voltam az a hisztis fajta lány, de ez nekem is sok volt. Azt még elviselném, hogy költözünk, de azt, hogy a 18. születésnapomon, és hogy az utolsó fél évemet kezdhetem egy új iskolában ez azért egy kicsit meredek. Mi lesz a barátaimmal és az eddigi életemmel? Halk kopogást hallottam és anya dugta be a fejét az ajtón
- Jól vagy?- kérdezte és láttam, hogy aggódik értem - tudod én, sem szívesen hagyom itt Folksot, de ott is biztosan lesznek barátaid. London elég nagyváros ahhoz, hogy mindenki megtalálja a helyét és a barátait. Talán még egy jóképű fiút is találsz- húzódott mosolyra az ajka.
- Tehát egy hét és költözünk igaz?- kérdeztem és bólintott.
1 héttel később
- Bella indulhatunk?- kiabált fel apa a lépcső aljáról.
- 1 perc és megyek – csak még körülnézek, folytattam magamban. Nehéz szívvel hagyom itt ezt a helyet, ahol gyerekkoromat töltöttem. A pakolás nehezen ment, mert minden tárgyról egy-egy kedves emlék jutott eszembe. A barátaimtól elköszöntem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehezen fog menni. Persze megbeszéltük, hogy e-mailezünk, de ez már akkor sem lesz ugyanaz, mint régen. A kocsimat eladtam, mert anyáék szerint nem bírna ki egy ekkora utat. Pedig, ha tudnák mennyi közös kilométert tettünk meg együtt. Itt az idő gondoltam és szépen lassan elindultam lefelé. Egy taxi várt a ház előtt, amivel a reptérre megyünk, mert anyáék kocsiját költöztetők viszik Londonba. Egy óra alatt Seattle- be értünk, de a gépünk indulásához még két óra kellett. Unatkoztam, ezért egy Yiruma számot kezdtem el hallgatni, valahogy a zongora mindig is megnyugtatott.
- Kérem a Londonba utazó utasokat, kezdjék meg a beszállást az A1-es gépre- hallottam meg egy női hangot.
- Ez a mi gépünk- hallottam meg anya izgatott hangját. Nagyon izgatott az új ház miatt, amiről én semmit nem tudtam, mert meglepetésnek szánták. Szeretem a meglepetéseket.
A repülőút hamar eltelt és lassan már látni is lehetett London pompás fényeit. Meg kell, hogy mondjam tetszett, amit láttam. Miután leszálltunk a bőröndjeinkért mentünk, de az enyém egy kicsit késett. Anyáék elmentek a mosdóba, amíg én vártam. Elbambultam egy kicsit, mert nekimentem egy embernek.
- Oh… elnézést én nem akartam- kezdtem mentegetőzni. Nem fogjátok elhinni egy zöld szemű, irtóan jóképű bronzbarna, kócos hajú fiú állt mellettem. És a mosolya… tiltani kellene.
- Semmi baj- mondta- én sem figyeltem, az én hibán volt. - és milyen illedelmes.
- Viszlát- köszönt nekem, mert amíg bámészkodtam addig a bőröndje megérkezett.
- Viszlát- köszöntem én is még a felhők közül.
- Bella már rég itt a csomagod és mennünk kellene - mondta apa.
- Persze megyek - remélem, nem vették észre ezt a kis incidenst az előbb.
A házig vezető út lassan telt, mivel a belvárosban tengernyi autó volt. A ház külvárosi részen van, csak ennyit tudtam róla.
- Megérkeztünk- hallottam anya hangját. Amikor kiszálltam egy gyönyörű házat pillantottam meg.
2010. augusztus 22., vasárnap
Prológus
Az én történetem is úgy kezdődött, mint egy átlagos emberé. Kerestem a szerelmet, s végül a sors össze is hozott vele. Mikor megismertem őt, még nem tudtam, hogy ki is ő valójában. Csak azt tudtam, hogy életem szerelme. De a titokzatos idegenről majd csak később mesélek.
Isabella Swan vagyok, de mindenki csak Bellának hív. A szüleimmel a 18. születésnapomon költöztem Londonba. Remek! Az utolsó fél évemet kezdhetem egy új gimnáziumban. Azt hiszem minden diák erről álmodik. Nem igaz? S, hogy miért is kellett ilyen sürgősen elköltöznünk az esős Folksból? Azt én is szeretném tudni! Apám új munkahelyet kapott az Angol fővárosban, de fél évet még várhattunk volna, de nem a Swan családnak rögtön költöznie kellett. Most már nem bánom, hogy elköltöztem Folksból, hiszen sohasem találkoztam volna Vele, aki ma az életemet jelenti. Eddig azt hittem az én életem egész és tökéletes, de amikor vele vagyok rájövök, hogy az életemből mindig is hiányzott valami.
Isabella Swan vagyok, de mindenki csak Bellának hív. A szüleimmel a 18. születésnapomon költöztem Londonba. Remek! Az utolsó fél évemet kezdhetem egy új gimnáziumban. Azt hiszem minden diák erről álmodik. Nem igaz? S, hogy miért is kellett ilyen sürgősen elköltöznünk az esős Folksból? Azt én is szeretném tudni! Apám új munkahelyet kapott az Angol fővárosban, de fél évet még várhattunk volna, de nem a Swan családnak rögtön költöznie kellett. Most már nem bánom, hogy elköltöztem Folksból, hiszen sohasem találkoztam volna Vele, aki ma az életemet jelenti. Eddig azt hittem az én életem egész és tökéletes, de amikor vele vagyok rájövök, hogy az életemből mindig is hiányzott valami.
Ismertető
Ez egy twilightos történet. Edward és Bella még emberek amikor találkoznak és egymásba szeretnek. Majd találkoznak a Cullen családdal, akik vámpírok, és nagyon megkedvelik őket, és innen kezdődnek a bonyodalmak...
Vajon Edward és Bella is vámpír lesz? Vagy a Cullen család egy idő után kilép az életünkből?? Megtudhatod, ha elolvasod a történetet
Vajon Edward és Bella is vámpír lesz? Vagy a Cullen család egy idő után kilép az életünkből?? Megtudhatod, ha elolvasod a történetet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)