Ízelítő

bocsi, hogy eltűntem, de a sok tanulás meg ilyenek...
de gondolom ezt ti is tudjátok...
itt a 3. fejezet második felének az ízelítője, a fejezet a hétvégén jön

- Ígérem, hogy egyszer megtanítalak táncolni- vállalkozott a lehetetlenre.
- Azt hiszem, én a reménytelen eset kategóriába tartozom ilyen téren-, és ebben biztos vagyok.
- Én nem lennék ebben ilyen biztos, csak egy jó tanár kell,- mondta
- És te elvállalnád?

Fontos

Kérlek szavazzatok oldalt, mert ennek függvényében jön a friss!
Köszönöm az 1000 látogatót! :)
nem szeretnék komihatárt bevezetni, de nem csak egy kommentet szeretnék kapni a fejezetekhez
és ne feledjétek rajtatok áll mikor jön a következő fejezet, tehát SZAVAZNI!!

3.fejezet 1. rész

3.fejezet
Ismerjük meg egymást

sziasztok, itt a 3. fejezet
ez csak az első fele, így előbb jön a friss a második fele
várom a tippeket, hogy ki lehet a 3. személy
komikat kérek

- Tudod én itt lakom-, mondta bujkáló mosollyal ajkán.
- Nem, itt én lakom- mutattam a házunkra.
- Én a szomszéd házra gondoltam- kacagott rajtam, mire én viszonzásul kinyújtottam rá a nyelvem. – Annyira nem vagyok idős, hogy a saját házunkat nem ismerem meg.
- Milyen vicces itt valaki. Amúgy szép a házatok.
- Ti sem panaszkodhattok. – mondta
- Ne haragudj, de mennem kell, mert már várnak rám- zártam be a kocsimat. – De később beszélhetnénk, ha akarod.
- Rendben, és jó tanulást Bella- határozottan tetszett, ahogy a nevemet kimondta. Elhajtott a kocsifeljárójukra, majd kiszállt, és még odaintett nekem, majd bement a házukba. A szívem hevesebben vert, mint normál állapotában. Igaz nincs orvosi diplomám, de ennyit meg tudok állapítani, ez biztos. Kábán, szinte szédelegve mentem be a házba, ahol anyu már várt rám. Folksban orvosként dolgozott, itt a klinikán csak jövő héten kezd, hogy alakítgassa még egy kicsit belülről a házat.
- Bella minden rendben van? Jól érzed magad? Olyan fura vagy. – Semmi csak tudod anya még a szomszéd srác hatása alatt, állok válaszoltam magamban, de hangosan csak ennyit mondtam:
- Persze anya, minden a legnagyobb rendben van.
- Hogy fogadtak a többiek? Szereztél már barátokat? – tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ezeket ne kérdezze meg.
- Igen beszélgettem pár jó fej lánnyal és fiúval is- igazából csak Edwarddal beszéltem, de ha ezt megemlíteném rögtön kombinálni kezdene. – Ha nem haragszol felmegyek, mert fárasztó napom volt- indultam fel a lépcsőn.
Huhh… dobtam le magam az ágyra. Ez egy kicsit sok volt mára azt hiszem. Felhős az ég, így nem lehet majd látni a csillagokat. Szeretem nézni őket, olyan varázsosak. Gyorsan megírtam a házimat, és kimentem az erkélyre. A friss levegőtől jóleső borzongás futott végig rajtam. A szememet becsuktam, és a szél belekapott a hajamba, mint a Titanic korlátján állva a filmben. Szeretem azt a filmet, mondhatni ez a kedvencem.
- Szép időnk van, nem gondolod? – kérdezte egy bársonyos hang.
- Te leskelődsz utánam? – riadtan nyitottam ki a szemem. Saját házuk erkélyén ült és olvasott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni- nézett rám bocsánatkérően.
- Bocsánatkérés elfogadva- mosolyogtam rá.
- Kérdezhetek valamit? – úgy mondta ezt, mintha félne valamitől
- Persze- tömör válasz, de csak ennyire futotta
- Lenne kedved sétálni a közeli parkban? Jobban megismerhetnénk egymást - félénken ejtette ki a szavakat
- Ezer örömmel. Öt perc múlva a ház előtt megfelel? – kérdeztem
- Oké- azzal besétált a szobájába, és én is így tettem. Felvettem egy farmert, egy pólót és egy dzsekit, mert Londonra jellemző az eső.
- Anya elmegyek sétálni a parkba. Ó szia apa nem is hallottam mikor jöttél haza.
- Öt perce. – felelte Charlie, én pedig kiléptem az ajtón.
- Majd jövök- kiabáltam a ház előtti ösvényről. Edward már várt rám. Az út a parkba szótlanul telt, de néha a szemem sarkából rápillantottam, és örültem, hogy néha ő is így tesz. Leültünk egy padra a park egy csendesebb részén.
- Miért költöztetek Londonba? – törte meg Edward a csendet.
- Apámat áthelyezték Londonba. A rendőrségen dolgozott Folksban, és most itt lett rendőrfőnök. – Ti miért költöztetek el?
- Tudod apám katona volt, és háborúba hívták. Egy éve eltűnt, és az óta, se találják sehol. Hivatalosan is halottnak nyilvánították, egy kisebb temetése is volt. A régi házunkban anya nem bírta tovább, és hárman ide költöztünk Londonba – mondta szomorúan. Nagyon szerethette az apját. Várjunk csak! Azt mondta, hogy hárman költöztek ide. Csak nem a barátnője?
- Sajnálom apukádat. Amikor azt mondtad, hogy hárman költöztetek ide akkor anyukádra, magadra, és … - hirtelen elhallgattam. Mégsem kérdezhetem meg, hogy a barátnődre gondoltál? Egyáltalán miért zavar engem a barátnő szó Edward esetében?
- Anyukámra, magamra, és…