2. fejezet

2.fejezet
Érzem, valami új kezdődik el

itt az új feji
hát függővég lett, lehet találgatni
pár komit kérek
a következő fejezet hamarosan jön

„ – Megérkeztünk- hallottam meg anya hangját.
Amikor kiszálltam egy gyönyörű házat pillantottam meg.”

- Ó te jó ég…- csak ennyit tudtam kinyögni az elém táruló látványtól. A régi és az új házunk annyiban hasonlított egymásra, mint New York és Folks. Tehát semennyire.
- Boldog születésnapot Bella!- hallottam meg szüleim hangját, miközben két kulcsot nyomtak a kezembe.
- Minek nekem két kulcs?- ennyire nem nézhetnek hülyének, hogy elhagyom ilyen hamar a kulcsokat.
- Az egyik a ház kulcsa…- kezdte anya
- … a másik pedig a garázsban lévő új autódé- folytatta apa.
Az állam a földön koppant meglepetésemben.
- Egy új autó és csak az enyém?- köpni- nyelni nem tudtam. - Hű, ezt igazán nem kellett volna, de azért köszi. – Sosem voltam a szavak embere, ezért szüleimnek szavak helyett öleléssel köszöntem meg ezt a sok jót, amit tőlük kaptam. Renée és Charlie igazán kitettek magukért.
- Na de most már ideje lenne bemenni és megnézni a házat- hallottam anya hangját a ház felé vezető ösvényről.
Szaladni kezdtem, hogy én érjek oda elsőnek az ajtóhoz. Nem is értettem mi ütött belém, nem nagyon lelkesedem az új dolgokért, de érzem itt Londonban, valami új fejezet kezdődik az életemben.
A ház közelebbről nézve még nagyobbnak tűnt. Két emelete volt, és nagyon modern stílusban épült. Ahogy beléptem egy gyönyörű nappali tárult a szemem elé. Innen balra nyílt a konyha és az étkező. Majd egy folyosó vezetett egy fürdőhöz és két tágas szobához.
- Ezek lesznek a vendégszobák,- mondta Charlie. Nem is vettem észre, hogy itt állnak mögöttem. - Gyere, nézd meg a két emeletet is.
Az első emeletre egy hatalmas lépcső vezetett fel, és felérve egy folyosón találtam magam. Itt a folyosón az első ajtó egy irodába, a második egy fürdőbe WC- vel, a harmadik egy szobába vezetett. A szobából nyílt egy hatalmas gardrób. A kinézetéből ítélve ez lesz a szüleim lakrésze ezért a lépcsőhöz visszatérve, folytattam utamat fel a 2. emeletre. Amint felértem egy nappali tárult a szemem elé. A nappaliból balra egy fürdő nyílt WC- vel. A jobb oldali szobába belépve az ájulás kergetett. Egy hatalmas szobába értem, aminek a teteje üveg volt. Ez az én szobám, gondoltam, nézhetem a csillagokat, a holdat, de még a napot is. Az én szobámból is nyílt egy gardrób, és egy erkély. A kilátás mesés volt. Tisztán láttam a Temzét, amint lassú folyamként hömpölyög végig Anglia fővárosán. A szomszéd házra is kitűnő kilátás nyílt. Az is hatalmas modern építésű erkélyes ház volt.
- Ez meseszép- mondta anya. – Mit szólsz hozzá Bella?
- Ez… ez egyszerűen imádom- csak ennyit, tudtam kinyögni, mert még mindig sokk alatt álltam. - Egy egész lakrész és csak az enyém?
A ház nagyrészt be volt rendezve, mivel csak néhány személyes dolgot hoztunk el Folksból.
- Ha nem haragszotok én lefeküdnék. Kimerített az út.
- Persze kicsim megértjük- mondta Renée
- Jó éjt- hallottam Charlie hangját már a nappaliból
Lefeküdtem az ágyra, és bámulni kezdtem a csillagokat. Csillagok… olyan különlegesek. És ha már a különlegesnél tartunk eszembe jutott a fiú a reptérről. Mert ő különleges. Számomra igen. Az a mosoly és azok a zöld szemek. Bella ne is álmodj róla, semmi esély nincs rá, hogy még egyszer látod. Lehet, hogy csak átutazóban van itt, vagy ha itt is lakna mennyi az esélye annak, hogy egy ekkora városban összefutunk? Egyenlő a nullával, döntöttem el magamban. Miközben töprengtem elnyomott az álom…
Álmomban, egy hatalmas házban ültem a repteres fiú ölében és hat gyönyörű ember vett körül minket mosolyogva. Milyen szép álom volt. Reggel kipihenten, de korgó gyomorral ébredtem fel. A ruháim még bőröndben voltak, kivettem egy farmer póló összeállítást, mert nem szeretem a divatot, és lesétáltam a konyhába. Már a lépcsőn megcsapott a bacon és a sülő tojás illata. Mmm.. a nyál is összefut a számban.
- Jó reggelt anya!
- Szia Bella! A reggeli tálalva- és elém tette a tojást a baconnel.
- Köszi, apa hol van? – kérdeztem, mert nem láttam sehol
- Be kellett mennie az irodába- mondta anya
- Ó, értem- nem valami értelmes válasz Bella.
- Pakolj ki a bőröndökből, mert holnap iskolába mész- halottam meg anya hangját a nappaliból.
- Oké és köszi a reggelit.
- Semmiség.
A délelőttöm pakolással telt és rájöttem, hogy még nem is láttam az autómat. Egy fekete Audi TT cupé volt. Azonnal beleszerettem, mert csajos volt és elegáns. Ebéd után összeszedtem az iskolai cuccokat, majd sétáltam egyet a környéken. Szép parkra akadtam pár utcával arrébb és ott üldögéltem egy darabig. Hazaérve letusolta vacsoráztam, majd lefeküdtem, mert tudtam, hogy a holnapi nap nem éppen a legkönnyebb lesz.
Reggel 7- kor az órám keltett. Szépen lassan reggeliztem, majd választottam egy normális ruhát az iskolába, bevonultam a fürdőbe, ahol a hajamat egy egyszerű copfba kötöttem fel és elindultam. Nem ismertem a környéket ezért időbe elindultam hátha eltévednék. Az mondták az iskola 15 percre van kocsival, nekem most fél óra kellett. Az iskola 3 emeletes volt és hatalmas parkolója volt. Bementem az irodába és elkértem az órarendemet. Biológia volt az első órám a földszinten. Már mindenki a terembe volt, a tanár Mr. Green is. Be kellett mutatkoznom és leültem egy üres padba. Az óra már 10 perce ment, amikor egy kopogtatást hallottam. Gondoltam egy másik tanár, ezért firkálgattam tovább a füzetembe.
- Elnézést a késésért- hallottam meg az olyan ismerős hangot. – Eltévedtem. Felkaptam a fejem és egy bronzbarna hajú zöld szemű fiú mutatkozott éppen be az osztálynak.
- Edward Masen vagyok és Seattleből jöttem ide Londonba - mondta, de láthatóan zavarban volt.
- Köszönjük Edward és foglalj helyet Ms. Swan mellett. – mondta Mr. Green. Erre én felkaptam a fejem és egy zöld szempár nézett velem farkasszemet.
Az óra unalmasan telt, de többször, muszáj volt Edwardra néznem. Nagyon jó pasi meg kell, hogy mondjam. Szinte minden órám közös volt Edwarddal, csak a tesi nem. De ezt egyáltalán nem bántam. Már csak ebédelek és mehetek haza. Az ebédlőbe menet Edward keveredett mellém.
- Hello! A múltkor nem volt alkalmam bemutatkozni Edward Masen vagyok! – nyújtotta oda a kezét
- Isabella Swan, de csak Bella!- fogadtam el a kezét
- Lenne kedved velem ebédelni Isabella Swan, de csak Bella? Tudod senkit, sem ismerek itt.
- Én sem ismerek senkit, tehát igen ehetünk együtt!
Beálltunk a hosszú sorba és vártuk, hogy a menza finom kajáját megkapjuk.
- Honnan költöztél ide? – kérdezte Edward mikor leültünk egy kettes asztalhoz
- Folksból- adtam egyszerű választ. Nem nagyon esett több szó köztünk, de nem volt kínos a csend.
Miután ettünk a kocsijainkhoz sétáltunk egy holnap találkozunkkal elköszöntünk egymástól. Én beszálltam az Audimba Edward a Volvójába és elindultam hazafelé. Befordultam az utcánkba és észrevettem, hogy Edward Masen az iskola parkolója óta követ. A ház előtt kiszálltam az autóból és ő is lassított.
- Megkérdezhetem, hogy miért követsz?
- Tudod én…